Hellenburgi Királyi Szövetség

„Dél mindig is volt! Nyugodt volt, békés, de volt. Mert Hellenburg mindig nyakasabb volt Nordenburgnál, a Südarden gyorsabb a Nordenflussnál, a helyiek keményebbek és merészebbek, mint mi. Itt vigyen el az inkvizíció, de tudom, hogy ha le kell rágniuk a saját lábukat is túl fognak élni.”

A Déli Királyság, vagy hivatalos nevéh Hellenburgi Királyi Szövetség az emberek fiatalabb királysága. Területe a Nordenfluss-tól és a Südardentől délre húzódik egészen a Mocsárvidékig valamint Finsterwald határáig. Szokatlan, újszerű elveket és filozófiát követő ország, mely frissen ható eszméivel igyekszik teret hódítani.

Kialakulása Az ország születése a Nagy Harag Évéhez köthető, s szinte egyszerre indult a protestáns mozgalommal együtt. Rudenz von Hellenburg, az akkori hellenburgi főherceg V.I.SZ. (Veroniai Időszámítás Szerint) 800-ban az egyház reformjait drasztikus módon véghezvinni akaró Esroniel von Himmelreich lovagot, aki társaival együtt megalapította a Protestáns Egyházat, s az új királyság hivatalos egyházává vált. Rudenz von Hellenburg azóta is töretlen uralkodik a kontinens déli felén, noha a háborús ügyek jelentős részét az egyházi szervezet, a Zsinat, valamint von Himmelreich, a zsinatelnök végzi. A királyság később szorosabb kapcsolatot alakított ki az Éjféli Tanácsba tartozó vámpírcsaládokkal, mely szövetség ugyan az utóbbi években meginogni látszott, s a két nép egymástól jobban elkülönült, a viszonyuk sokkalta barátságosabb maradt, mint északi társaikkal. Küllem, testfelépítés A Hellenburgi Királyi Szövetségben lakó emberek jellemzően skando-nordikus vagy kelta-nordikus rasszba tartoznak, noha az évszázadok során a tipikus jegyek erősen felhígultak. Ennek ellenére még mindig jellemző a szőke haj, kék szem és a magas testalkat, viking őseik lenyomata, de már gyakori a fekete, sötétbarna vagy természetes ősz hajszín és a sötétebb szemszín. Az emberekre jellemző magas fizikai tűrőképesség valamint kiemelkedő precizitás, ezeket a stabil és erős vázizomzatuknak köszönhetik. A többi fajnál élesebb a látásuk, valamint a déli emberek jobban viselik az esős, párás évszakokat, a járványokat, valamint az árvizeket, köszönhetően a vidék közelében húzódó Finsterwaldnak és Mocsárvidéknek. A Hellenburgi Királyi Szövetség lakossága sokszínű, noha majd hatvan százalékuk ember, egy jelentős, egyötödöt kitevő tünde kisebbség is él a vidéken. Egy ember és egy tünde kapcsolatából félvér egyed születhet, aki részre hajlóan örökli egyik szülője általános tulajdonságait, tehát inkább lesz vagy tünde, vagy ember.

Vámpírokkal is szaporodhatnak, azonban az Átok domináns öröklődése miatt az utód teljes mértékben vámpír lesz. Számos vámpír él az országban, akik nagy részét nem tekintik a királyság polgárának, mert a vámpírok saját területén, a vámpírtornyokban, vagy az azok körüli városokban élnek. Nefilimek is élnek, noha nagy részük nem vallja magát a Királyi Szövetség polgárának. Nefilimekkel szaporodva az emberi gének dominanciája kerül előtérbe, az így született egyedek átlagos emberek, félangyal jellegeket nem mutatnak.

Társadalom A Királyi Szövetség uralkodója a király, a cím a voltfőherceg családjában öröklődik. A képletes korona jelenleg Rudenz von Hellenburg fején ül (akit „Sisakos király”-ként is csúfolnak ellenségei). Az egykori hellenburgi főherceg végigjárta a katonai ranglétrát és saját erejéből jutott el jelenlegi pozíciójába. Ez egyrészt azt jelenti, hogy páratlan kardforgató tudás és kiváló fizikum birtokában van, másrészt sokkal együtt érzőbb katonáival, mint az átlagos vezetők. Rendkívül nyitott és szabad gondolkodású, mindig kész új találmányokat, stratégiákat és ami a legfontosabb, eszméket befogadni és védő szárnyai alá venni. A Protestáns Egyház és a királyság szinte egy szervezetként működik, köszönhetően a jelentős, létfontosságú támogatásnak, amit egymásnak nyújtottak a Nagy Harag Évében. A felebaráti szeretet jegyében a Zsinat és Hellenburg szorosan működik együtt, miközben egymás önállóságát és hatalmi helyzetét tiszteletben tartják. Az ország nemesei rangos emberek, akik kisebb-nagyobb földeket kaptak a királytól vagy egy másik nemestől hűségükért és szolgálataikért cserébe. A nagyobb birtokos nemesek száma jellemzően nem túl kiemelkedő, ugyanis maguk a nemesek is előszeretettel adományozzák el birtokaik egy részét más nemeseknek, hogy erejüket és befolyásukat növelni tudják. A főurak rendre hatalmas várakban élnek, s onnan vigyázzák földjeiket. A kastélyok, erődítmények minden királyság közül a Királyi Szövetségben a legmasszívabbak és legerősebbek, köszönhető a királyság majd egészével határos Mocsárvidéknek és Finsterwaldnak, s nemritkán ősi angyalvárosok romjaira épültek. Ezeknek az erődítményeknek hála Hellenburgban szigorú törvények és erkölcsi normákat tudtak bevezetni és fenntartani. A köznép jelentős hányada a falvak és városok lakója. A falvak nagy része valamely nemes birtokának része, s az ott élő jobbágyok és mesteremberek építették, hogy megkönnyítsék az egymással való érintkezést. Egyedül élni ezekben az időkben ugyanis meglehetősen veszélyes. Templomot a nagyobb falvakban lehet találni, valamint szinte kivétel nélkül minden városban. A kisebb falvak lakói általában a földesúr várának kápolnáját keresik fel vasárnapok alkalmával. A városok lakói ezzel ellenben polgárok, akik munkával, kereskedelemmel, vagy különféle céhek tagjaiként keresik kenyerüket. Méretük eltérő, adót mindig egy összegben fizetnek a királyi kincstárnak. A városokat rendszerint azonos arányú adóteher sújtja, függetlenül az adott város gazdagságától. A Hellenburgi Királyi Szövetség ugyanis az egyenlőség elkötelezett híve. Hellenburg, a hatalmas főváros szolgál a királyság székhelyéül. Itt intézik ügyeiket a főurak, tisztviselők, hadvezérek. A királyság kis mérete és remek, jól kiépített úthálózata miatt a döntések és utasítások gyorsan eljutnak akár a határvidékre is, így emiatt azok nagy részét Hellenburgban, a világ talán legbiztonságosabb, legjobban védett városában hozzák. Hellenburgot gyakran tartják a szegények mentsvárának is. ugyanis számos alsóbb rétegből származó ember, szegény sorsú földönfutó találta már meg itt a szerencséjét. Itt zajlik a törvényhozás, a hadsereg elosztásának meghatározása. A tisztviselők jelentős része is közember, akit az élelmes, rafinált kereskedők, mesteremberek, katonák közül válogattak ki. A nemesek is gyakran küldik fiatalabb gyermekeiket a nagyobb városokba és Hellenburgba, hogy ott szerezzenek jó pozíciót, azonban Délen a tehetség és a találékonyság a mércéje a tisztviselők rangjának, a protekciót pedig mélységesen elítélik és bütetik.

Jellemző viselkedés Mint minden értelmes fajnál, az emberek viselkedése is nagyban függ magától az embertől. Ennek ellenére a történelem és a hagyományok miatt a déliek javarésze büszke, tradíciókövető de nyílt és befogadó is. Kifejezetten szeretnek új technikákat alkalmazni, újabb és újabb megoldásokkal téve könnyebbé az életet a barátságtalan vidékeken és csendes beletörődéssel viselik a kudarcokat. A harcokban legtöbbször álhatatosak, kitartóak és nehezen lehet megtörni a moráljukat. Hellenburg születése óta egy agresszívan és határozottan fellépő királyság volt, jelenlegi törekvésekkel igyekszik minél békésebb képet alkotni magáról. Így gyakran megtűrnek maguk közt több másik országban üldözött népeket, mint a nekromantákat és a démonokat (akikre azonban származásuktól függetlenül ugyanazok a törvények vonatkoznak). Az összes ország közül Hellenburg a legellenségesebb a bukott angyalok szektáival szemben, akiket nem tűr meg maguk közt és minden eszközzel és talánnyal harcol ellenük. A démonok királyságával több egyezményt is kötöttek a békés egymás mellett élés jegyében. Az Éjféli Tanács, a vámpírok családjainak szövetsége (elsősorban területeik közelsége miatt) nyitott a Királyi Szövetség felé, és számos kereskedelmi és megnemtámadási egyezmény jött létre Hellenburg és az egyes családok közt. A vámpírok ugyanakkor igyekszenek távolságot tartani a protestáns államtól, mert meglátásuk szerint az ifjú királyság gyakran felelőtlenül jár el és másokat is belerángat ügyes-bajos dolgaiba. Egyetlen hivatalos ellenségük a Veroniai Királyság, melyből annak idején kiváltak. A lakosság megítélése gyakran eltér az állam álláspontjától. A hellenburgiak helyenként eltérő melegséggel fogadják a tőlük eltérő, máshonnan származó, vagy más fajba tartozó egyéneket. Sokan közülük visszahúzódóak az idegenekkel szemben, másutt (jellemzően azokon a területeken, ahol jelentős tünde kisebbség, vagy nagyszámú démon él) viszont segítőkészek és barátságosak. A nefilimekkel jó viszont ápolnak, melynek semmilyen konkrét pontja nincsen, egyedül a két nép kölcsönös együttműködéséről hoztak döntést, de nem kötöttek ki semmiféle feltételt vagy kötelességet. Hadsereg A Hellenburgi Királyi Szövetség nagy hadsereget tudhat maga mögött, mely rendszerint egy nagyobb és több kisebb blokkban mozog. A nagyobbik sereg feladata a háborúk határon túlra vitele, míg a kisebb csapatok védik és felügyelik a királyságot, valamint annak meghódított területeit. A kisebb csapatok magját a nemesek csapatai és bandériumai alkotják, míg a központi sereget jellemzően a polgárok és a bérelt kardok formálják, kiegészítve a fővárosi nemesek katonáival (A Királyi Szövetség polgárai gyakran vonulnak be rövid időre, amikor Hellenburg hadba vonul az országon túlra). Seregük szárazföldön az egyik legjobb, erősségük a gyorsaságukban és kivallóan tájékozott felderítőikben rejlik, a vízen valamint a folyók mentén viszont gyengék. A sereg létszáma összesítve 400.000 fő.

Fejlettség A Hellenburgi Királyi Szövetség sokáig élen járt a technológiai fejlődésben, ugyanakkor Abaddón pusztítása után hátrányba került északi ellenségéhez képest. Technikája javarészt a vámpírok újításain alapszik, jellemzőek a csigás szerkezetek, üvegből és fogaskerekekből álló mérnöki megoldások és egyszerűbb gőzgépek, mint például a gőzszivattyú. A jötünök technológiája csak elvétve szivárgott be az országrészbe, puskaporos fegyvereik épp kezdik megvetni a lábukat az ügyesebb mérnökök között. Ugyanakkor a déli királyság mágiakutatása jóval előrébb jár bármely más frakciónál, részben az egyház és az állam lazább kontrollja, részben a jelentős ráfordított források eredményes kihasználása miatt. A Hellenburgi Mágusakadémia az utóbbi években lélekszámban és kutatási ágazatokban is túltett az Északi Máguskör Akadémiáján, valamint az angyalromok nagy száma miatt ősi, angyali eredetű mágiákat is sikerült újjáéleszteniük. Kísérleti jelleggel a Nagy Veroniai Háború idején használatban volt délen egy Seraph nevű mágikus tárgy, amelyet néháyn vámpírcsaláddal karöltve Helelnburgnak sikerült tömeggyártania. A tárgy felerősítette viselője saját mágikus potenciálját, a használó varázslatainak változatos új hatásokat adva. A fegyver hihetetlenül komplex volt és nagy szerepet játszott Eichenschild bevételében, Veroniel elszabadulása után azonban a Protestáns Egyház megbízhatatlannak minősítette, így a Seraphokat a lehető leggyorsabban visszavonták.

Név: Az összes játszható faj tagjai megtalálhatóak a vidéken, s nevüket fajbéli hovatartozásuk határozza meg.
Faj: A Hellenburgi Királyi Szövetség lakóinak nagy része ember, de megtalálni a soraik közt a tündéket, sötét tündéket, nefilimeket, démonokat és néhány vámpírt is
Frakció: Ide értelemszerűen "Hellenburgi Királyi Szövetség", "Déli Királyság" vagy "Dél" kerül. Néhány szabadúszó, szabad zsoldos, átutazóban lévő kereskedő, rafinált kultista, hűséget nem ismerő démon vagy vándor is él a királyság területén, ők a könnyebb követhetőség kedvéért szintén . Az itt élő vámpírok nagy része sem a Királyi Szövetség polgára, hanem a saját családjához tartozik
Kaszt: A katolikus egyház kasztjait leszámítva bármi.
Nem: A karakter neme (Férfi vagy Nő, fiatal karaktereknél a Fiú vagy Lány is elfogadható)
Kor: A karakter kora.

Kinézet: A karakter külső leírása, szemszín, hajszín, testmagasság, öltözködés. Érdemes először egy megfelelő avatart keresni és az alapján megírni a kinézetleírást, a későbbi kavarodás elkerülése végett.
Jellem: A karakter jellemének leírása. Miket szeret, miket nem szeret, hogyan viselkedik a mindennapokban, hogyan veszélyben vagy ingerülten. Mi motiválja, mi tántorítja el. Minél részletesebb, annál könnyebben tudják a mesélők bevezetni a karaktert a küldetések sodrába.
Előtörténet: Legalább 1000 szavas történet, amely bemutatja a karakter életét azelőtt, hogy a játék elkezdődne számára. A Hellenburgi Királyi Szövetség lakójának az egyetlen pont, melyet (egy-két kivételes esettől eltekintve) tisztáznia kell, a karakter származása, családi háttere, esetleges rangja, vagy rokonainak jelentőssége.
Ezen kívül a királyság lakói az alábbi eseményekkel nagy valószínűséggel tisztában vannak, akár részletekbe menőleg is:

• A Nagy Harag éve, Veroniai Idő Szerint 800. Esroniel von Himmelreich kereszteslovag, későbbi zsinatelnök, a Protestáns Egyház feje reformokat hirdet, válaszképpen XIII. Sixtus pápa kiátkozza. Az új felekezet gyökeret ver Hellenburgban, a konzervatív XI. Károly menekülni kényszerül a pápával együtt. A Veroniai Királyság két részre szakad, az Északi és Déli Királyságokra és kirobban az első Észak-Déli háború.
  
  
• Veroniai Idő Szerint 817-ben az északi és déli emberkirályságok felsorakoztak egy döntő ütközethez, amely tizenöt éve elhúzódó háborújukat volt hivatott lezárni. Az ütközetben mindkét fél jelentős szövetségeseket vonultatott fel, észak seregeit a tündék és sötét tündék erősítették. A csata végül nem várt fordulatot vett, amikor a nekromanták titokzatos ura, a Sötét Apostol megmerényelte észak akkori királyát, XI. Károlyt. Az összegyűlt seregek válaszként lerohanták a nekromanta megidézett, élőholtakból álló seregét, a győzelem azonban jelentéktelen volt. Észak katonái gyászolva vonultak vissza, a két királyság ellenségeskedése azonban valamelyest csillapodott a tragédia hatására. Ez az esemény később a Holtmezei Csata néven vált ismerté.
  
  
• Veroniai Idő Szerint 818-ban a Holtmezőn elszenvedett királygyilkosság okán a két egyház rákényszeríti a királyságokat egy ideiglenes tűzszünetre, és kereszteshadjáratot hirdet a nekromanták uralma alatt álló Kísértet-szigetek felszabadítására. A Kísértet-hadjárat elsöprő sikert ér el, az együttműködő Egyházi és Protestáns seregek felszámolják a halottidézők bázisát és legtöbbjükkel végeznek vagy fogságba ejtik. A csatározások során a Sötét Apostol elmenekül és száműzetésbe kényszerül, Esroniel von Himmelreich zsinatelnöknek pedig nyoma vész.
  
  
• Veroniai Idő Szerint 819-ben újabb tragikus esemény következik be. A közhiedelem szerint a vámpírok machinációja véglegesen kivívja az Isten haragját és a földre idézi a pusztítás arkangyalát, Abaddónt. Az angyal sárkány alakban felperzseli Veronia jelentős részét, lakóinak harmada elpusztul, egy újabb harmada megsérül. Hellenburgban is súlyos tűzvész tör ki, a régi város jelentős részei égnek porrá. Rudenz király ugyanakkor a felháborodással dacolva menedéket nyújt a vámpíroknak, akik Blutstern nevű családja segít újjáépíteni a királyság fővárosát, építészetük jelei a mai napig láthatóak.