A Veroniai Királyság

„Sok mindent túléltünk már. Poklokat, mennyeket, halált és hideget. Ez is csak egy újabb vész, amelyet ugyanúgy túl fogunk élni. Mert ezek vagyunk mi, viking ősök megtért leszármazottai, kitartó és állhatatos népek. A sötétség is elmúlik majd, ahogy eddig elmúlt minden. Bízzatok az Úr Fényében.”

Veronia első birodalma, valamint a mai napig a legnagyobb hatalommal és befolyással bíró királysága az Északi Királyság, avagy hivatalosan Regnum Veroniae. A V.I.SZ. (Veroniai Időszámítás Szerint) 800-ban kitört vallásháborút követően, a királyság ketté szakadásakor nyerte el mai állapotát, s noha nem egy hazafi még mindig a történelmi Veronia teljes területét a királyság részének tekinti, lakosainak többsége belenyugodott a pusztán északi területekre kiterjedő királyság létébe.

Kialakulása A királyság sokáig Veronia egyetlen állama volt, története egészen Ötven Sötét évig nyúlik vissza. A kontinense érkező viking felfedezők és hódítók sokáig egymástól független közösségekben éltek, melyeket Karl, az emberek első nagy vezére egyesített. Veroniai királyságról V.I.SZ 51-től beszélünk, amikor I. Károly néven megkoronázta az emberek vezérét az Veroniai Kegyelmes Egyház első pápája, I. Sixtus. A Veroniai Királyság területe a Nyugati-tenger partjától a Mocsárvidék és a néhai Tünde erdő (ma Finsterwald) határáig húzódott. Egységes emberi királyság volt, melynek fővárosa Hellenburg volt, az első veroniaiak által épített város. A királyság egysége V.I.SZ. 800-ban, a Nagy Harag Évében tört meg, amikor Esroniel von Himmelreich, Rudenz von Hellenburg támogatásával reformokat hirdetett az egyházon belül. A reformok vallásháborúba torkollottak, melynek eredményeképp a Veroniai királyság kettészakadt. Az új Veroniai Királyság székhelye Carolusburg lett.

Küllem, testfelépítés Az északi királyságban lakó emberek jellemzően skando-nordikus vagy kelta-nordikus rasszba tartoznak, noha az évszázadok során a tipikus jegyek némileg felhígultak. Ennek ellenére még mindig jellemző a szőke haj, kék szem és a magas testalkat, viking őseik lenyomata. Az emberekre jellemző magas fizikai tűrőképesség valamint kiemelkedő precizitás, ezeket a stabil és erős vázizomzatuknak köszönhetik. A többi fajnál élesebb a látásuk. A lakosság nagyjából nyolcvanöt százaléka ember, a maradék tizenöt százalék nagy része pedig tünde. Egy ember és egy tünde kapcsolatából félvér egyed születhet, aki részre hajlóan örökli egyik szülője általános tulajdonságait, tehát inkább lesz vagy tünde, vagy ember. Vámpírokkal is szaporodhatnak, azonban az Átok domináns öröklődése miatt az utód teljes mértékben vámpír lesz. Vámpírokkal a Veroniai királyságban csak elszórva találkozhat az ember, ugyanis az Átok jelenléte miatt az Egyház üldözi, a köznép pedig féli őket. Nefilimekkel szaporodva az emberi gének dominanciája kerül előtérbe, az így született egyedek átlagos emberek, félangyal jellegeket nem mutatnak.  A démonok nagyobb számmal vannak jelen, mint a Hellenburgi Királyi Szövetség területén, elsősorban a Királyság nagy kiterjedése miatt, aminek következtében sok elszigetelt terület található, ahol a démonok meg tudnak az inkvizíció elől bújni.

Társadalom A Veroniai királyság jelenlegi uralkodója III. Gustav. A király vonásaiban meglehetősen eltér apja tiszta germán küllemétől. Haja a délvidéki emberek jellegzetes hollófeketéje, állkapcsa markáns, tartása egyenes és arcán mind elégedett és magabiztos vigyor ül. Gustav hercegségének teljes egészét egy határmenti halászfaluban töltötte a civilizációtól távol, ezeddig feltáratlan okokból. Az uralkodó felettébb radikális és határozott tervekkel lépett trónra, uralkodásában megkérdőjelezhetetlen és kérlelhetetlen. Ennek ellenére néha indulatba hajló lángolása mögé a megfáradt nép nagy részét képes volt felsorakoztatni, így ha nem is közkedvelt, de elfogadott uralkodó. A mindenkori király egyben az ország legnagyobb földesura is. A királyi birtokok jellemzően az ország belső területein találhatóak, ahol a háború és a határmenti szélsőséges időjárás kevésbé veszélyezteti őket. Ennek hála a királyi hatalom erős, az uralkodó pedig vasmarokkal tarja befolyása alatt hűbéreseit. A hűbéresek a királytól kapnak birtokokat katonai szolgálat és hűség ellenében. Ez alól egyedül a lovagok kivételek, őket ugyanis bármely nemes fogadhat maga mellé, amennyiben megengedheti magának, hogy földjei egy részét eladományozza. A nemességnek ezért általánosságban véve kisebb a mozgástere, mint a Hellenburgi Királyi Szövetségben. A határvidékeket, veszélyes régiókat, zavaros területeket felügyelő urak azonban a plusz feladatok és a kemény vidéken való megmaradás jutalmául plusz kiváltságokat kapnak, például a városok adóinak beszedési jogát, a királyi hadsereg egy részének irányítását, vagy kiemelt pozíciókat a fővárosban családtagjaik számára. A településeknek alapvetően két típusát különböztetik meg. A falvak nagy része valamely nemes birtokának része, s az ott élő jobbágyok és mesteremberek építették, hogy megkönnyítsék az egymással való érintkezést. Egyedül élni ezekben az időkben ugyanis meglehetősen veszélyes. Templomot a nagyobb falvakban lehet találni, valamint szinte kivétel nélkül minden városban. A kisebb falvak lakói általában a földesúr várának kápolnáját keresik fel vasárnapok alkalmával. A városok lakói ezzel ellenben polgárok, akik munkával, kereskedelemmel, vagy különféle céhek tagjaiként keresik kenyerüket. Méretük eltérő, adót mindig egy összegben fizetnek a királyi kincstárnak, vagy bizonyos területeken a helyi főnemesnek. Bizonyos városokat nagyobb adóteher érint, például a határ menti kereskedővárosokat, melyekre a városi őrségen túl a királyság katonái is állandóan vigyáznak. A püspökök székhelyei rendszerint a városokban találhatók, ritkábban főnemesek udvarain belül. Az egyház azonban jellemzően nem szereti, ha püspökeire befolyást próbálnak gyakorolni a világi nemesek, ezért a városokat preferálják. A királyság fővárosa az Északi Pusztaföldtől kissé délre fekvő Carolusburg, melyet sokan csak simán Fővárosként emlegetnek. Itt zajlik a törvényhozás, a hadsereg elosztásának meghatározása, az új nemesek kinevezése. A tisztviselők nagy része egy nemesi család sarja, akik ajánlással kerültek a megfelelő pozícióba. A családok gyakran versengenek egymással, legélesebb eszű fiaikat és lányaikat küldik a király szolgálatába. Közemberek szinte soha nem kerülnek az ügyintézők és miniszterek közé, azonban volt már rá néhány példa.

Jellemző viselkedés Mint minden értelmes fajnál, az emberek viselkedése is nagyban függ magától az embertől. Ennek ellenére a történelem és a hagyományok miatt az északiak javarésze hazafias, hűséges becsületes. Nagyon ritkán hajlandóak kompromisszumot kötni más csoportokkal és nem riadnak vissza a fegyveres konfliktustól. Legtöbbször nyíltak és vendégszeretőek, ugyanakkor (főleg a kietlenebb vidékeken, vagy a határok mentén) gyakran gyanakvó és távolságtartó viselkedést mutatnak. Szeretnek vitázni, de vitát veszíteni már annál kevésbé. A harcokban legtöbbször bátrak, vakmerőek és nem félnek áldozatot hozni. Több frakcióval is nyílt hadban állnak, legfőképp a Hellenburgi központú Déli Királysággal, valamint a vele szövetséget kötött vámpírokkal. A démonokat, nekromantákat és mélységi kultistákat vallási és erkölcsi alapon megvetik, az Egyházi inkvizíció üldözi és vadássza őket javarészt istenkáromlásért vagy a hét főbűn elkövetéséért. A tündéket és sötét tündéket gond nélkül megtűrik maguk közt, nem ritka hogy egy-egy kis település lakóinak nagy része tünde. Azonban jellemzően eltart egy ideig, amíg a két nép megtanul egymás mellett élni, ezért gyakran azokat a tündéket részesítik előnyben, akik már régebb óta velük élnek. A nefilimekkel szemben barátságosak, noha a faj kétfelé húzása miatt legtöbbször tiszteletteljes távolságtartással viszonyulnak feléjük és ritkán avatják be őket a királyság egészét érintő ügyekbe. Ugyanakkor minden törzset partnerként kezelnek, amíg az ellenkezőjéről nem adnak tanúbizonyságot. Kapcsolataik nem érdekeken, sokkal inkább elveken és közös célokon alapulnak. Hadsereg A Veroniai Királyság serege erősen tagolt, s általában szét van szóródva az ország különböző területein. Az egyes szakaszokat kinevezett tisztek irányítják, így egy tehetséges parancsnok igen nagy érték a Királyságnak. A sereg java részét a nemesek bandériumai, toborzott harcosai, a vidék lovagjai, valamint felbérelt zsoldosok adják. Szükséghelyzetben a hadsereg létszámát a helyi jobbágyok és városi polgárok egészítik ki, igaz az ő kiképzésük és felszerelésük szegényesebb, pusztán a létszám növelésére használják őket. Az egyház is jelentős haderőt tudhat maga mögött a Szentszék közvetlen irányítása alatt álló keresztes lovagrendek képében. Gustav király reformjai óta a laikus és klerikus seregek valamelyest uniformizálódtak, a lovagrendek mint a Veroniai Királyság speciális alakulatai kerültek nyilvántartásba, így a királyi hadsereg parancsnokainak jogban áll felügyeletüket kiterjeszteni szükség esetén. Ez a gyakorlat azonban nagy felháborodást kelt, így igyekeznek kerülni. Az egyesített seregek létszáma nagyjából 600.000 fő.

Fejlettség Noha társadalmi felépítésében és törvénykezésében a királyság a középkori viszonyokat idézi, technológiai fejlettsége jóval meghaladja azt, jobban hasonlít a kora újkori, elektromosság előtti állapotokra. Ezt javarészt annak a különleges csoportnak köszönheti, akik Abaddón arkangyal pusztítása után csatlakoztak hivatalosan a frakcióhoz és a köznyelv jötün néven említi őket. Az Åskenvändare ('Mennydörgés kovácsai') törzs félóriásokból áll, noha eredetük bizonytalan, felépítésükben valóban egy közönséges óriás és egy korai viking ős között állnak. Mágiájuk szinte nincs, így technikai érzékük jóval előrehaladottabb az emberekénél. Olyan technológiákat hoztak magukkal, mint a puskapor, az ezzel működtetett hátultöltős tűzfegyverek, de a robbanás erejét kontrollálva képesek voltak a gőzgépekhez hasonlóan működő, de jóval erőteljesebb szerkezeteket kialakítani. Páncéljaik különlegesek, képesek apró robbanásokkal jelentősen megnövelni egy-egy mozdulat erejét, ezt a technológiát pedig egy alku részeként teljesen az északi hadseregnek adták szabad felhasználásra. Ezen kívül az emberek a tengerek megnyílásával maguk is kialakítottak egyszerűbb mérnöki eszközöket, mint a különböző tájékozódási eszközök, távcsövek, nagyítók, fecskendők, bonyolultabb zárszerkezetek és gőzpumpák. Ezen kívül az emberek saját mágiájukat is kreatívan használják fel bizonyos technikai nehézségek áthidalására. A rúnamágusok bonyolult versei szinte programozást igénylő jelenségeket képesek alkotni, egyszerű tárgyakat téve óramű precizitású szerkezetek fontos részeivé.

Név: Az emberek nevei jellemzően skandináv eredetűek, ide értve a klasszikus német, norvég, holland, ritkán ír vagy skót neveket. A tündék, sötételfek, nefilimek és démonok nevéhez útmutató a saját fajleírásuknál található
Faj:  A Veroniai királyság lakóinak nagy része ember, de megtalálni a soraik közt a tündéket, sötételfeket, nefilimeket és ritkán rejtőző démonokat
Frakció:  Ide "Veroniai Királyság" vagy "Észak" kerül. Néhány szabadúszó, szabad zsoldos, átutazóban lévő kereskedő, rafinált kultista, hűséget nem ismerő démon vagy vándor is él a királyság területén, azonban játéktechnikai okokból ők is mint a frakció tagjai vannak besorolva
Kaszt:  Az emberek rengeteg különböző kaszt közül választhatnak, ezek pontos listáját lásd a "Választható kasztok" topicban
Nem:  A karakter neme (Férfi vagy Nő, fiatal karaktereknél a Fiú vagy Lány is elfogadható)
Kor:  A karakter tényleges kora.

Kinézet: A karakter külső leírása, szemszín, hajszín, testmagasság, öltözködés. Érdemes előbb egy megfelelő avatar képet keresni és az alapján megírni a leírást a későbbi zűrzavar elkerülése végett.

Jellem:  A karakter jellemének leírása. Miket szeret, miket nem szeret, hogyan viselkedik a mindennapokban, hogyan veszélyben vagy ingerülten. Mi motiválja, mi tántorítja el. Minél részletesebb, annál könnyebb a mesélőknek bevezetni az oldal kalandjaiba.

Előtörténet:  Legalább 1000 szavas történet, amely bemutatja a karakter életét azelőtt, hogy a játék elkezdődne számára. A Veroniai Királyság lakójának az egyetlen pont, melyet (egy-két kivételes esettől eltekintve) tisztáznia kell, a karakter származása, családi háttere, esetleges rangja, vagy rokonainak jelentőssége.
Ezen kívül a királyság lakói az alábbi eseményekkel nagy valószínűséggel tisztában vannak, akár részletekbe menőleg is:

• A Nagy Harag éve, Veroniai Idő Szerint 800. Esroniel von Himmelreich kereszteslovag, későbbi zsinatelnök, a Protestáns Egyház feje reformokat hirdet, válaszképpen XIII. Sixtus pápa kiátkozza. Az új felekezet gyökeret ver Hellenburgban, a konzervatív XI. Károly menekülni kényszerül a pápával együtt. A Veroniai Királyság két részre szakad, az Északi és Déli Királyságokra és kirobban az első Észak-Déli háború.
  
  
• Veroniai Idő Szerint 817-ben az északi és déli emberkirályságok felsorakoztak egy döntő ütközethez, amely tizenöt éve elhúzódó háborújukat volt hivatott lezárni. Az ütközetben mindkét fél jelentős szövetségeseket vonultatott fel, észak seregeit a tündék és sötét tündék erősítették. A csata végül nem várt fordulatot vett, amikor a nekromanták titokzatos ura, a Sötét Apostol megmerényelte észak akkori királyát, XI. Károlyt. Az összegyűlt seregek válaszként lerohanták a nekromanta megidézett, élőholtakból álló seregét, a győzelem azonban jelentéktelen volt. Észak katonái gyászolva vonultak vissza, a két királyság ellenségeskedése azonban valamelyest csillapodott a tragédia hatására. Ez az esemény később a Holtmezei Csata néven vált ismerté.
  
  
• Veroniai Idő Szerint 818-ban a Holtmezőn elszenvedett királygyilkosság okán a két egyház rákényszeríti a királyságokat egy ideiglenes tűzszünetre, és kereszteshadjáratot hirdet a nekromanták uralma alatt álló Kísértet-szigetek felszabadítására. A Kísértet-hadjárat elsöprő sikert ér el, az együttműködő Egyházi és Protestáns seregek felszámolják a halottidézők bázisát és legtöbbjükkel végeznek vagy fogságba ejtik. A csatározások során a Sötét Apostol elmenekül és száműzetésbe kényszerül, Esroniel von Himmelreich zsinatelnöknek pedig nyoma vész.
  
  
• Veroniai Idő Szerint 819-ben újabb tragikus esemény következik be. A közhiedelem szerint a vámpírok machinációja véglegesen kivívja az Isten haragját és a földre idézi a pusztítás arkangyalát, Abaddónt. Az angyal sárkány alakban felperzseli Veronia jelentős részét, lakóinak harmada elpusztul, egy újabb harmada megsérül. Carolusburgban tűzvész tör ki és az épületek jelentős része megrongálódik. Néhány hónappal később III. Gustav különös bejelentést tesz, miszerint szövetségre lépett a magukat Åskenvändare néven említó félóriás törzzsel, akik eddig a Nyugati-tengerek szigetein elkülönülve éltek. A félóriások (vagy jötünök) ugyan a keresztény hittel ellenségesek, de jelentős technikai vívmányaik segítenek újjáépíteni a lerombolt Fővárost és közvetve a teljes Északi Királyságot.
  
  
• Veroniai Idő Szerint 820-ban a hadsereg jelentős modernizáláson esik át, bevezetésre kerülnek a jötünök tűzfegyverei, a kétkezes puska Gungnir, az egykezes pisztoly Fenrir valamint a Jormungandr névre keresztelt mechanikus páncél, amely jelentősen megkönnyíti viselője mozgását. Ezekre támaszkodva III. Gustav új lendületet ad a háborúnak, ultimátumot hirdetve minden fajnak, amely nem csatlakozik a Veroniai Királysághoz. A kihívás azonban nem bizonyul elégnek, minden ellenséges frakció a maga módján fegyverkezik fel így a hadjárat végül újabb stagnálásba fullad.
  

"Egykoron zarándokok voltunk, farkasok közt az Úr jámborságát hirdető apostolok. Egykoron pajzs voltunk és kard, védelmező és lesújtó, szembeszállva a híveink ellenségeivel, az Úr erejével téve rendet és hozva békét. Most fáklya vagyunk, ellentartva a Sötétségnek, megóvva mindazt, aki az Úr fényének körébe lép."

Az északi emberek vallásos csoportja, a Veroniai Kegyelmes Isten Egyháza, vagy röviden csak az Egyház, egyidős az emberekkel, akik földi időszámítás szerint 1000 környékén Veronia kontinensére hajóztak. Sok elemet megtartottak az akkor még szárnyait bontogató katolikus egyházból, de az eltérő életkörülmények számos változtatást kényszerítettek rájuk.

Küllem, ruházat, épületek Az egyházi frakció képviselői természetesen csak öltözetükben térnek el egy átlagos embertől - vagy épp tündétől - viszont ruházatuk jellegzetessége miatt bárki messziről felismerheti őket. Öltözetük rendszerint hosszú és strapabíró lenvászon köntösökből áll, amit a fehér mellett a vörös, fekete és arany szín dominál. Gyakran díszítettek, legtöbbször kereszt vagy a szentháromságra utaló háromszög motívumokkal, illetve a magasabb rangú tisztviselők körében a csipke és a díszes ingujjak sem szokatlanok. Terepen dolgozó tagjaikat csak az egyházi szimbólumokat viselő felsőruházatukról lehet megkülönböztetni egy hagyományos utazótól, ez pedig többszörösen is igaz az inkvizítoraikra, akiket legkönnyebben derekukra tekert láncaikról lehet felismerni, bár ezt is elrejtik. A nők és férfiak ruházata nem különbözik sokban, legprominensebben az apácák által viselt fátyolos fejfedő, de ennek is csak szolgálatban van szerepe. Fontos kikötés még a szemérmes öltözet mind nők, mind férfiak részéről. Publikusan egyik nem képviselői se mutatkozhatnak felsőruházat nélkül, a nőknél nem lehet mély dekoltázs - polgári társaikkal ellentétben - valamint a szoknyának is lábszárközép alá kell érnie.  Épületeik - melyeknek legjelesebb képviselője az északkeleten található Katedrális-komplexum - rendszerint gazdagon díszítettek arannyal és szobrokkal, valamint újonnan, egy Institoris nevű püspökük kezdeményezésére a belső falakra történeteket festenek, hogy az írástudatlanok is tájékozódhassanak a szent példázatokból. Rózsaablakaik veroniaszerte híresek a fajok között szépségükről. Korstílusra a földi gótikának felel meg, barokk elemekkel kiegészítve.

Hitvilág, fontosabb hittételek Maga a vallás a földről hozott szokásokba kapcsolódik be, tehát nagyon sokban hasonló a mai katolikus valláshoz. Hittételeik szerint Isten, aki megteremtette a világot, az emberek bűne ellenére szerette azt, így feláldozta a fiát, Jézust érte, hogy üdvözülhessen, aki hisz benne, és Szent lelkével az emberekkel van a mai napig, még Veronián is. Ezt a hármasságot - Atya, Fiú, Szentlélek - nevezik szentháromságnak, és aki ezt tagadja, automatikusan protestáns eretneknek bélyegzik (holott a protestánsok is elhatárolódnak élesen a szentháromság-tagadástól). Hitük szerint Isten meghallgatja a kéréseiket közvetlenül is, amiket imákban továbbítanak hozzá, viszont gyakran a minden fölött úr Isten nehezen megközelíthetőnek érződik számukra, így köztes képviselőkön keresztül kommunikálnak vele. Ezek olyan személyek, akik már meghaltak, és életük példájából látszik, hogy Isten tetszésére éltek, és közel vannak hozzá. Őket szenteknek nevezik, és gyakran az ő tiszteletükre vagy emlékükre emelnek egy-egy templomot vagy kegyhelyet - az imádatukat viszont tagadják. Két alappillére van a vallásuknak: A Biblia, ugyan az a szentírás, ami itt a Földön is érvényben volt, valamint a Szent Hagyomány, amit Isten az emberek által megélt és feljegyzett kijelentésének vélnek. Ebbe tartozik minden, amit próféták mondtak vagy épp pápák hoztak rendeletként, valamint a szentek névsora is. Üdvözülni, azaz a túlvilágon Isten kegyébe jutni, úgy lehetséges számukra, ha példamutató életet élnek a tízparancsolat és a hagyomány törvényei alapján, és számos jócselekedet végeznek embertársaik felé (noha erről rendszeresen elfeledkeznek).

Legfőbb vallásos szertartásuk a szentmise, amelyet az északi, istenhívő embereknek is tartanak. Ez egy olyan lehetőség, amikor tanulhatnak a Szentírásról valamint Isten akaratáról és Igéjéről. Átlagosan minden vasárnap van országszerte, de ahol nagyobb templom van, vagy épp a Katedrálisban gyakrabban, naponta tartanak. Maga a szertartás megközelítőeg másfél órás, és központi eleme Jézus utolsó vacsorájának szertartásos megismétlése - Hivatalos nevén Szent Áldozás-, amit aztán ki is osztanak a hívek között, így kapcsolódva be hétről-hétre lélekben a gyülekezet közösségébe. A misétől való eltiltás súlyos átok és büntetés emiatt. A misét egy pap vezeti, de az ő hiányában apáca is megteheti ezt. Másik nagyon fontos szentség az áldozás mellett a keresztség. Ezt gyermekkorban végzik, és ez a bűnök vízzel való jelképes lemosásával jár. A folyamat során az illetőnek egy kis kőmedencébe kell állnia, ahol aztán egy papi személy kézrátétele közben teljesen belemerül a vízbe. Csak az így megkeresztelt emberek tartoznak az Egyház közösségébe. Ha valaki bűnt követett el, de megbánta, és szeretné jóvá tenni, annak Gyónnia kell, ez is egy szentség. Ebben az illető egy papi személynek elmondja a bűnét, aki titoktartási kötelezettsége miatt nem adhatja ezeket ki. Az illetőt ezután a gyóntató jelképesen feloldozza a bűnei alól, és ha a bűn súlyos, penitenciát, azaz büntetést is szabhat ki neki. Ez néhány miatyánktól kezdve időszakos eltiltásokig vagy böjtig is terjedhet. Szentség még a házasság valamint a halottak kenete, amit egy haldokló ember kaphat egyfajta utolsó áldásként a túlvilágra vezető út előtt.

Rangok, szokások, ünnepek Pap vagy apáca bárki lehet, előélettől függetlenül, ha meggyón, mielőtt novícius, azaz növendék lesz. A növendék ezután egy komoly tréningen megy keresztül, ahol megtanítják olvasni, ha még nem tudott, latinul is, valamint alapos képzést kap a hagyományokról és gyakorlati kötelezettségeiről. Minden papot megtanítanak harcolni is buzogánnyal, mivel más, komolyabb technikát igénylő fegyver kitanulására nem lenne ideje. Általánosan öt évig tart a képzés, aminek a végén egy püspök pappá - vagy apácáva, ez veronián csak név beli megkülönböztetés - szenteli az illetőt. Innéttől kezdve rendelkezik a mise tartásának és a szentségek kiszolgáltatásának jogával, valamint a kötelezettséggel, hogy harcoljon a gonosz és istentelen dolgok ellen, mind az Igével és az Istentől kapott ajándékokkal, a képességeikkel, mind pedig fizikai fegyverekkel, ha kell. A különösen jó fegyverforgató vagy épp jó szolciális adottságokkal rendelkező papoknak felajánlják az inkvizítori képzés lehetőségét, ahol az illető további két év képzés után - ahol elsajátítja a vallatás és a kémkedés mesterségét - inkvizítori munkába állítják. Ha valaki a papi teendőiben kiváló és állhatatos, előterjesztik püspökké. Püspök mindenki, aki a klasszikus papi szerepkörénél nagyobb tisztséget visel. (Hogy könnyebben átlátható legyen: Aki nem visel papi tisztséget, az laikus, aki már valamilyen pap az klérikus, és a klérikuson belül a magasabb rangúak általános megnevezése a püspök). Püspökön belül is lehet magasabb hierarchikus lépcsőre lépni, ezek közül az első az egy adott terület érseke, aki a püspökök munkáját koordinálja, aztán a bíboros, aki a pápához közel áll és neki végez közvetlenül munkát és végül a pápa, aki pedig az egyház veroniai feje. Bármely püspököt előterjeszthetik pápává, erről az előző pápa halála után a bíborosi tanács dönt. Ők is szavazzák meg a tisztséget, amit a jelölt haláláig tölt be. El lehet utasítani, de nem érdemes. A pápa teológiai kérdésekben tévedhetetlennek tituált. Mindenki aki püspök lesz, kap egy új, latin, püspöki nevet, de bárki kérhet egyet, amikor belép az egyházba mintegy korábbi múltjának jelképes eldobásaként. Nősülhet a pap és az apáca is, viszont ez automatikusan megvonja minden lehetőségét annak, hogy magasabb pozícióba jusson a hierarchián belül, valamint társai között is kitaszítottá válhat az illető.

Jelenlegi vezetőjük XIII. Sixtus pápa. Már nem fiatal, azonban kiállása és energetikus életvitele sok fiatal katonát megszégyenít. Sixtus temperamentumos, határozott vezető, aki nem szereti, ha kétségbe vonják döntéseit. Ezen tulajdonsága mögött nem a kevélység áll, hanem a centrális irányítás jövedelmezőbb voltába vetett feltétlen meggyőződése. Őszentsége még a királynál is konzervatívabb, és úgy hiszi a protestánsok megbolygatják az évszázados békét, ezért le kell velük számolni.
Ünnepeik között legfontosabb a karácsony, a húsvét és a pünkösd. Karácsony, december hó 24.-én Jézus születésére emlékezés, ami főként itt Isten olyan irányú szeretetéről szól, ami hajlandó a fiát feláldozni az emberek bűnéért. Húsvét Jézus kereszthalálának és feltámadásának ünnepe, ami mozgó ünnep, de minden évben mácius végén vagy épp április elején tartják. Egy teljes hét előzi meg, aminek az egyes napjai Jézus halála előtti mozzanataira emlékeznek (nagypénteken például a híres utolsó vacsorára). Húsvétot megelőzi még egy jelentős időszak, a nagyböjt, ahol 50 napon keresztül tartózkodnak az emberek a hús fogyasztásától (maga a húsvét, mint ünnep neve is erre utal). Pünkösd, a harmadik nagy ünnep pedig a Szentlélek kitöltetésének ünnepe. Ehhez inkább népi hagyományok társulnak. Ezeken az ünnepeken kívül rengeteg szentnek és eseménynek van még emléknapja, így hát jogosan mondhatjuk, hogy az Egyházban szinte minden nap ünnepnap.

Más fajok az egyházban Tündék és sötét tündék is szolgálnak az Egyház soraiban, hiszen ha valaki gyerekkorától kezdve keresztény neveltetést kap, vagy épp felnőttként érez efelé nagyobb affinitást, könnyen elsajátíthatja a hitet, és az ezzel járó képességbeli ajándékokat. Erre bár jónéhány példa van, nem jellemző nagy átlagban, inkább csak a tünde-ember határvidéken. Sok félvér is fellelhető az Egyház soraiban. Démonok és vámpírok fizikai adottságaik miatt képtelenek szolgálatot végezni, hiszen komoly veszélyt jelentene életükre a szent képességek használata, de egyes bűnbánó egyének egyszerű, kétkezi munkával dolgoznak Isten dicsőségéért. Ezek száma azonban meglehetősen csekély. A nefilimek érkezéssükkor becsatlakoztak az egyházi rendbe, és azóta is gyakran láthatók papok oldalán szertartások végzésekor. Megítélés Az egyház nagy megbecsülésnek örvend Észak-Veronián, hiszen a társadalom egyik fő összetartó szerve, valamint az egyszerű emberek rajtuk keresztül juthatnak legközelebb Istenhez. Az egyszerű nép örömmel látja őket mindenhol, hiszen ők védik őket a szentségtelen erőktől, az inkvizítorok azonban mindig gyanakvást és félelmet keltenek, ahol csak feltűnnek. Magától értetődően a déli egyház és azok követői ellen folyamatos harcot vívnak, akár csak a vámpírok ellen, akik elég, hogy Isten átkát viselik magukon, de Dél szövetségesei is. Nagy erőkkel küzdenek a Mélységiek és a nekromanták befolyása ellen, illetve a démonokkal is, kivéve egy kis, specifikus csoportjukat, akik tartózkodnak a bűntől, és egy Gloria nevezetű apáca munkája során kerültek a pápa védnöksége alá. Ezek a démonok megtűrtek az egyház környezetében. A nefilimekkel szemben tiszteletet tanúsítanak, de távolról szemlélik csak a szokásaikat. A tündékkel szemben semlegesek, noha látják különös varázslataikat, de egész egyszerűen azokat Isten egy másfajta megnyilvánulásának tartják.

Az egyházon belül számos rend működik. Ezek olyan tömörülések, amik specifikusan egy-egy különleges feladatot látnak el, és saját jelvényeik, megkülönböztető jegyeik vannak. Az adott rendek rendfőnökeinek csak a pápa adhat külön utasítást. A rendek - a teljesség igénye nélkül - a következőek:

• Ordo Maellus („Isten pörölye”)
  
  „Féld a haragot, féld a büntetést, féld a bűnt! A legősibb és leghatásosabb tanítás.”
  
  Erasmus nagymester
  Alapítás éve: V.I.SZ. 54
  Jelenlegi nagymester: Erasmus bíboros
  Jelkép: Kereszt körüli, vértől csepegő töviskoszorú
  Jelmondat: „Közel a harag napja.”
  Leírás: A legidősebb keresztes rend, alapításuk szinte egybeesik az Egyház megszületésével. A korai időkben még nagyon is élő viking harci düh szinte érintetlenül maradt fenn az Ordo Maellus köreiben, tagjaik különösen kegyetlen és könyörtelen harcosok hírében állnak. Feladatuk különösen az első évszázadban és a legutóbbiban vált szükségessé, ugyanis ez a rend tölti be az Egyház büntető és kivégző osztagának szerepét. Az Isten Pörölye kérlelhetetlen a bűnösök jogos büntetésének kiosztásában, legyenek eretnekek, nekromanták, démonok, hitehagyók, fals tanítók, vámpírok, boszorkányok vagy kiátkozott volt keresztények. Harcmodoruk a legoffenzívebb, általában kétkezes kardot használnak, gyakran méreggel bevonva vagy fogazottan. Régi legenda szerint a vámpírok nehézpáncél viseleti hagyományát az Ordo Maellus által végrehajtott V.I.SZ. 200 körüli népirtásból eredő félelem váltotta ki. Híres tagjai voltak „Vérmező” Albertus püspök, IV. Sixtus pápa és Esroniel von Himmelreich zsinatelnök.
  
  
• Ordo Custodes Media Noctii („Éjféli Őrség”)
  
  „Néha úgy érzem, egy teljesen más világhoz tartoznak. Ők szembe mernek nézni mindazzal, ami elől mind bezárkózunk az otthonainkba: Az éj legmélyebb sötétségével.”
  
  Otto von Dorf, a Katedrális főlovásza
  Alapítás éve: V.I.SZ. 596.
  Jelenlegi Nagymester: Origenes püspök
  Jelkép: Fogyó hold előtt egy fekete lovagkereszt
  Jelmondat: „Ha féled a sötétséget, bekebelez.”
  Leírás: Egy meglehetősen régi, és jó hírben álló rend, akik szinte mindenütt megtalálhatóak Észak-Veronián, a nép legnagyobb örömére, hiszen ők a legjobbak a szentségtelenek - de főként démonok - elleni hadmozdulatokban, valamint megfigyelésükben. Létrejöttük is az első démonkirály fellépéséhez közhető, amikor is az akkori pápa a démonok folyamatos őrizetét rendelte el. Mivel pápai kérelemre alakultak, a szentatyák mindig is közel álltak a rend vezetőségéhez, és sokan a "Pápai Elitalakulat"-nak nevezik őket, félig-meddig rosszmájúan, hiszen kiterjedt megfigyelőhálózatuk miatt ritkán látnak el közvetlen frontszolgálatot. Gyakran hordanak fekete palástot a rend szimbólumaival díszítve, ami segíti az éjszakai álcázást és megkülönbözteti őket a renden belül. A rend jellegzetességei közé tartozik, hogy szinte kizárólag csak kereszteslovagokból áll, papi állománya rendkívül csekély. Ez főleg annak köszönhető, hogy első sorban harci feladatok ellátásra alakult távol bármilyen egyházi létesítménytől. Kiemelten démonellenes feladataik miatt már a von Himmelreic-féle módszer előtt képesek voltak démonokat érzékelni. A Katedrális egy elkülönített részében van a rend központja, híres tagjai pedig Augustinus püspök, aki később inkvizítorok kiképzésével foglalatoskodott, és XIII. Sixtus pápa is.
  
  
• Ordo Militia Caelorum („A Menny Serege”)
  
  „Sem kard sem halál nem rémít, mert mennyei gazdagságot talál az, aki szent célért esik el a csatamezőn, Krusztus igaz katonájaként.„
  
  Részlet a keresztesek hitvallásából
  Alapítás éve: V.I.SZ. 56
  Jelenlegi nagymester: Cornelia rendfőnöknő
  Jelkép: Három vörös kereszt, a középső nagyobb és kiemelkedő
  Jelmondat: „A seregek urának dicsőségére.”
  Leírás: A legnépesebb rend, az egyház „sorkatonasága”. Tagjai a világi katonai szolgálattal megegyező feladatot látnak el, az egyház hadmozdulatainak fő ereje. Kifejezett funkciójuk épp ezért nincs, mindig az adott parancs függvényében cselekednek és látnak el támadó, védekező, hódító vagy akár felderítő feladatokat is. Harcmodoruk egy-, másfél- vagy kétkezes kardra idomult, a lovagok egyedi ízlése és preferenciája szerint, pajzsot ritkán használnak. Páncélzatuk kevésbé masszív ám több és gyorsabb mozgásra ad lehetőséget. Divíziókra vannak osztva, amelyek általában egy-egy színt és szimbólumot viselnek (Fekete Griff, Vörös Kígyó, Zöld Szarvas, stb…) a könnyebb irányítás és a részleges mozgósítás lehetővé tétele végett. A divíziókat az elöljárók vezetik, akik közvetlen elszámolással tartoznak a nagymesternek (jelenleg Cornelia Rotstadt lovagnak, aki egyedüli nő a nagymesterek között). Híres tagjaik voltak II. Sixtus pápa és Szent Theodora vértanú és rendfőnöknő.
  
  
• Ordo Canes Domini („Az Úr Vérebei”)
  
  „Egyesek azt állítják róluk, hogy éjszaka a templom tetején alszanak vízköpők képében. De tévednek, egyáltalán nem alszanak.„
  
  ”Fekete” Hans, fővárosi mestertolvaj
  Alapítás éve: V.I.SZ. 768
  Jelenlegi nagymester: Domitius lovag
  Jelkép: Fehér pajzson fekete kereszt
  Jelmondat: „Pro gratia Domini custode sanctem.” (Az Úr dicsőségéért őrizd a szentségest.)
  Leírás: A Canes Domini egy fiatal és csekély lelket számláló rend, amelynek tekintélyét a V.I.SZ. 800-ban történt egyházszakadás kellően megtépázta, hogy sokan jelentéktelennek tartsák. Feladata az szakrális szempontból fontos helyek, a szent ereklyék és a nagytekintélyű egyházi személyek védelme. Harcmodoruk a védekezésre és védelemre tolódott, pajzsot és egykezes kardot vagy buzogányt használnak. A szokásos, démonérzékelés áldása mellett egy megfelelő rangot elért tagjaik képessé válnak az általuk elhivatottan védelmezett tárgyak vagy személyek elleni ártó szándékot megérezni a közelükben állókból, amennyiben azok nem rejtik azt mágikusan. A Nagy Harag Évében a rend feladata volt a Hellenburgi Nagytemplom őrzése is, ám Esroniel von Himmelreich és protestáns lázadói ellen vereséget szenvedtek és tiszti karuk szinte teljesen megsemmisült. Azóta az új nagymester, a jelenleg egyházi rangot nem birtokló Domitius lovag vezetésével a rend újrarendezte a sorait és egyre több sikeres feladatot hajt végre, így tagjainak száma is fokozatosan növekszik. Jelenleg egyetlen tagjuk sem tüntette ki magát a kódexekben.
  
  
• Ordo Regnum Dei („Isten Királysága”)
  
  „Néha idegesítenek, mert azt hiszik, mindenhez jobban értenek. De mikor a Holtmezőn elszabadult a pokol hálás voltam értük.”
  
  Eric Hoeven szakaszparancsnok, Királyi Gyalogsági Ezred
  Alapítás éve: V.I.SZ. 254
  Jelenlegi nagymester: Martius püspök
  Jelkép: Koronából kiemelkedő aranykereszt
  Jelmondat: „Adveniat regnum tuum (…)sicut  in coelo et in terra.” (Jöjjön el a te országod (…) amint a mennyben, úgy a földön is.)
  Leírás: Az Ordo Regnum, avagy gúnynevükön a „király keresztesei” egy igen speciális rend. Tagjai szerves részét képezik az északi királyság reguláris hadseregének, négy-öt fős csapatokban egyes szakaszokhoz vannak kiosztva. A lovagok szent fegyverkezést és szentségre érzékeny ellenfelek elleni harcot érintő kérdésekben tanáccsal és segítséggel látják el az állam katonáit és bérelt zsoldosait. Igen gyakran kíséri őket egy-egy felszentelt áldozópap, ám koránt sincsenek olyan jelentős számban, hogy kevert seregről beszélhetnénk, mint a déli királyságban. Kezdetleges próbálkozásaikat a laikus katonák túlzott egyházi kontrollnak vélték és ellenszenves volt a fellépés velük szemben, a démon-háború (V.I.SZ. 598-602) alatt azonban jelentős segítséget jelentettek az egyes ütközetekben. Tagjaik jelentős lexikális tudás birtokában vannak mind csapatstratégia, mind párharcok, mind ostromok tekintetében az Egyház által kitüntetett figyelemre méltónak jelölt ellenségek (démonok, vámpírok, nekromanták és élőholtak, protestáns eretnekek) ellen. Ennek hátulütője, hogy konkrét harci potenciáljuk, főleg emberek és tündék ellen keresztes lovagok átlagához képest gyengébb. Híres tagjaik voltak Innesfeldt-i Szent Marianne lovag, Szent Dominik vértanú és VII. Ince pápa.
  
  
  
• Ordo Metatronum Scriptorum („Metatron Angyal Írnokai”)
  
  "Ha a jelen világunk semmivé foszlik, csak a krónikások lapjai jelentenek majd lámpást a keresőknek. Hadd lássák Isten dicsőségét lámpásainkban!"
  
  Theophilus érsek és alapítóatya
  Alapítás éve: V.I.SZ. 556.
  Jelenlegi Nagymester: Cherubini bíboros
  Jelkép: Aranyszínű toll fekete háromszög előtt
  Jelmondat: "Nem azért gyújtanak lámpást, hogy elrejtsék azt."
  Leírás: A Katedrális és szinte minden egyházi szervezet papírmukájával foglalkozó nem harci rendeltetésű rend. Távolról felismerhetők gazdagon díszített aranysárga talárjaikról. A bürokrácia minden szála a kezükben összpontosul, és a pontos jegyzőkönyvezés és nyilvántartás mellett számos más feladat is rájuk van bízva, mint az egyházi bíráskodás, gazdasági és logisztikai tervezetek valamint a Katedrális könyvtárának gondozása is. Sok tagja van jó kapcsolatban a Konzorciummal, és sokan a szervezet tagjai közül - rendszerint miután valami kényes ügyletbe keveredtek - bekerülnek a Metatronum Scriptorum soraiba, egyfajta menekülséként. Bár van egy néhány keresztest számoló harci egysége, gyakran bíznak meg más rendeket az őriztetésükkel. Tagjai nem emelkednek ki személyükben, hiszen fontosságukból adódó közveszélyeztetettségük miatt jobb szeretnek a színfalak mögül dolgozni.
  
  
• Ordo Misericordes Sancta Brunhildae („Kegyelmes Szent Brünhilda Rendje”)
  
  „Amikor a fekélyemmel ispotályba kerültem, azt hittem a lábamnak annyi. Amikor megláttam, hogy egy félszemű apáca fog gondozni, azt hittem az életemnek is. Nos, megtanultam, hogy ne ítéljek előre.”
  
  Erich von Gneiseau, felderítőparancsnok, kitűntetése után
  Alapítás éve: V.I.SZ. 732.
  Jelenlegi Nagymester: Corona von Reinburg Priorissza
  Jelkép: Imára kulcsolt kezek
  Jelmondat: „Fájdalmaidat hordoztam.” (Máté evangéliumából)
  Leírás: Egy fiatal rend, melynek tagjai kizárólag nők lehetnek, méghozzá nagy többségben olyanok, akik a harcmezőn súlyos, maradandó sérüléseket szereztek. Elsődleges feladatuknak a sebesültek ellátását tűzték ki, épp ezért rengeteg apáca található soraikban. Fegyvert nagyon ritkán fognak, ha a ren védelméről van szó, egy kis létszámú keresztescsoportra hagyatkoznak, akik szintén a rend tagjai. Két rendházuk is van, a Katedrálisbeli pedig kifejezetten női egyháztagok ápolására specializálódik. Ruházatukban nem térnek el a legtöbb apácától, ám legtöbben jól látható helyen hordoznak valamilyen megkülönböztető jelvényt. A rend tagjai közül kiemelkedik Corona von Reinburg priorissza, aki nem csak kiváló lovag volt jobb kezét lebénító égése előtt, de remekül rajzol és fest is. A Katedrális számos freskója fűződik az ő nevéhez.
  

A keresztes lovagokról

Az Egyház és kifent kardjaiként és pajzsaként szolgáló keresztes lovagok az északi frotvonalak nélkülözhetetlen szereplői. Nem csak a fegyverforgatásban kiválók, hanem elegendő teológiai képzést kapnak ahhoz, hogy az angyalok erőit saját szolgálatukba állítsák egy ideig. Tagjaik egyaránt kerülnek ki az okosabb és erősen vallásosan elkötelezett világi lovagapródok közül, valamint a teológiailag kevésbé tehetséges, de jó fegyverforgató papnövendékek közül is. Kiképzésük fiatal korban megkezdődik, ahol párhuzamosan tanítanak nekik alapszintű latint a szent iratok tanulmányozása érdekében, valamint harctéri tudnivalókat is. Minthogy az eszmei kiképzés is jókora időt felemészt a novíciusok kiképzéséből, gyakran megesik, hogy pusztán fegyverrel vívott párbajban alul maradnak világi ellenpárjaikkal szemben, de ezt a különleges képességeikkel könnyűszerrel ellensúlyozhatják. A kiképzés végén legtöbbjüket azonnal egy rendbe sorolják - sok mentor már a tréning alatt felfigyel a tehetséges lovagnövendékekre - ahol aztán többnyire egész életükben szolgálnak. A különösen tehetséges ifjú lovagok jelentkezhetnek további képzésre, ami már pusztán ismereti bővítés, abból is többnyire taktikai és stratégiai, logisztikai és egyéni készségfejleszés. Ezekből lesznek aztán később a harctéri tisztek, valamint az így képzett lovagok már jelölhetőek püspöki címre is, ahonnét akár - XIII. Sixtus példájára - pápák is lehetnek.