Slaves in seas of soot we drown~

Come on down to London Town ~

"Soha egyetlen vámpír sem lopakodott még az éjszakában, mint a sötételfek. Miért lopakodna egy nagyúr a saját várában? A vámpírcsaládoknak páncélja és fegyvere a sötétség, szárnyként feszül ki a fejük felett az éj és tisztában vannak vele, hogy senki és semmi nem árthat nekik alatta."

Veronia vámpírjai szinte érintetlenül viselik magukon a Fajok Átkát, zord tornyaik pedig a legkevésbé hívogató helyek bármely más faj tagjai számára - épp, ahogy azt ők akarják. A vámpírcsaládok maguknak való népség, véreikhez foggal-körömmel ragaszkodnak és utolsó lehelletükig küzdenek, bárki más azonban nem számíthat többre egy kíméletes, gyors halálnál.

Küllem, testfelépítés A vámpírok a skando-nordikus és kelta-nordikus gyökerekkel rendelkező emberek vonásainak egy eltorzított, Átoktól módosult változatát mutatják. Alapvetően magas és erőteljes testfelépítésűek, átlag magasságuk 175-190 cm között változik, a nők valamivel alacsonyabbak a férfiaknál. Hajuk színe általában fekete, sötétvörös vagy egészen ezüstfehér, bőrük a nordikus rasszokhoz képest is sápadtfehér, nem egy vámpír mutatja az albinizmus egyes tüneteit. Lassan öregszenek, várható életkoruk a 200 évet is elérheti ideális körülmények között. Ez azonban pusztán biológiai értelmezésű, szellemileg egy átlagos ember fejlődését követik. Gyakorlatilag minden szervük nehezen viseli a napfényt, ez leginkább a bőrükön mutatkozik meg. Különféle védelmi technikát dolgoztak ki a káros hatás elkerülésére, nélkülük azonban bőrük másodpercek alatt erodál, néhány perces kitettség után akár teljesen el is tűnhet, kitéve kényes belső szerveiket a veszélynek. Izmaik és csontjaik kevésbé érzékenyek, azonban a legtöbb vámpírnál a napfénnyel való kontaktus fájdalma öngyilkossághoz vezet. A vérivás az Átok másik megjelenési formája, nem életszükséglete egyetlen vámpírnak sem, azonban az emberek természetes mágikus regenerációját elveszítve csak így képesek varázserejük visszaállítására. Emellett a vér fogyasztása mámoros élvezetet okoz, ezért nem egy vámpír mutat az idő múlásával drogfüggőséghez hasonlító jeleket. Vallás, szokások Nem titok, hogy a vámpírok nagyon is jól ismerten viselik testükön Isten létének jegyét, nem kétséges számukra létezése, s tagadhatatlan ereje. Ennek ellenére még sincs szokásukban imádni őt, a maguk módján kívánják tisztelni az Urat. Ámbátor nem imádkoznak, se nem keresztelkednek, mégis megtisztelik az alapvető keresztény erkölcsi normákat. Településeiken még a templomok létét is megengedik az ember lakosság örömére, ám nem szokás, hogy valaha is eljárnának bármiféle szertartásra is. A vámpírok számára Isten személyes, mindenki egy kissé máshogy közelíti meg (Van, aki sehogy), de általánosan elmondható, hogy nem viselkednek kevésbé erkölcsösen mint az emberek, sőt, bizonyos családok nagyon komoly és jól definiált törvényeket fektetnek a nemzetségtagok elé, ezek a törvények pedig gyakran Bibliai alapon nyugszanak a modern korszellemmel vegyítve. Általános vámpír dogmaként kezelhető továbbá, hogy a vámpír ugyanúgy joggal rendelkezik az üdvösséghez mint az ember, ám azt nem is biztos, hogy alanyi jogon meg is szerzi, harcolnia kell érte, s példás viselkedéssel móddal kiérdemelnie. A vér fogyasztása nem minősül bűnnek erkölcsi alapon, ugyanis azon vámpíroknak, akik harcolnak vagy varázsolnak, szüksége van rá, s éppen emiatt olyasféle morális döntésnek minősül a vérszívás, mint egy állat levadászása az ember számára. Nem ritka, hogy egy-egy vámpír Bibliával rendelkezzen, ám többnyire nem képesek azt érteni, s csakis szimbolikus jelentőséggel van az otthonukban. Ez kissé változott a protestantizmus léte óta, a német Bibliának hála immáron az átlagos vámpírnak is lehet egy kicsit több fogalma az emberek vallásáról. Végeredményként elmondható az is, hogy ha egy vámpír Istenhez szól, többnyire nem kér tőle valami jót, azért fohászkodik, hogy valami rossz ne történjen. Kevésbé elnéző hatalomnak tartják, s mivel még most is veri őket az átok, nem is meglepő, hogy joggal inkább félelemből tisztelik, mint szeretik. Legszembetűnőbb szokásuk az állandó nehézpáncél viselet, amely az Ordo Malleus V.I.SZ. 200 körüli népirtásának tulajdonítanak. A keresztesrend súlyos áldozatokat követelő támadást hajtott végre a vámpírcsaládok ellen, ennek emléke pedig lassan paranoiává nőtte ki magát. A tőlük való félelem miatt szinte minden vámpír teljes nehézvértben éli le az életét, csakis a legbensőségesebb körükben hajlandóak ezt elhagyni, így nagy bizalmi jelnek számít. Ezen kívül minden vámpír visel magán egy amalgám nyakláncot, amely egy különleges mágia segítségével képes elnyomni a vámpír átkát annyira, hogy képesek legyenek a nap fényének ellenállni. Ez a mágia a vámpír varázserejét terheli, így megfelelő mennyiségű vér fogyasztása nélkül erejét veszítheti.

Társadalom A vámpírok mesterségcentrikus kolóniákban, ún. vámpírcsaládokban élnek. Egy-egy vámpírcsalád magába foglalja a kolónia nevét adó főcsaládot, és az évszázadok során életmódjukkal azonosuló egyéb, általában nem rokoni eredetű vámpírokat. A főcsalád rangidős vezetője az egész kolónia despotikus irányítója, a családfő (szokás nagyúrnak vagy úrnőnek is szólítani). Az egyes kolóniákon belüli házasítás miatt manapság a legtöbb vámpír valamilyen szinten rokona minden azonos családnevet viselő fajtársának, noha a vámpírcsaládokat összekötő jelleg mégis inkább a választott mesterségük. Jelenleg 12 ismert vámpírcsalád létezik. A családok jellegzetes monumentális épületegyüttesekben, az ún. vámpírtornyokban élnek. Ezek központját valóban egy kifejezetten tágas öregtorony alkotja, valójában azonban jobban hasonlít egy fedett városra, amelynek utcáit folyosók, tereit pedig csarnokok alkotják. Erre az építkezésre a korai időkben volt szükség, az amalgám védelme nélkül a napfény ellen. A vámpírtornyokat jelentős emberi település veszi körbe, ahol a vámpírokat kiszolgáló általában rabszolga emberek, nagyon ritkán tündék élnek. Megítélés A vámpírok megítélése nagyban változik attól függően, hogy melyik családról van szó. Kézműveseik tagadhatatlanul Veronia legkiválóbb mesteremberei így a vámpíráruk, különösen a Nebelturm fegyverek és ékszerek, valamint a Dunkelwald faragványok és ácskészítmények igencsak kelendőek. Ennek ellenére a kegyetlenebbnek mondható Schwarzjäger, Rotmantel és Finsterwald családok, valamint a prominens rabszolgatartó Schattenstahl vámpírok általános közutálat tárgyai. Átkuk miatt az északi Egyház minden vámpírt elítél, dél azonban a háború miatt jelentős szövetségesként tekint rájuk.

Nebelturm Az egyik legősibb család, területük a kovácsolás, fémmunkásság és ékszerészet. A többi család között tisztelt, a Dornburgokkal különösen jó kapcsolatot ápoltak, mielőtt a kolónia elpusztult. A Nebelturm harcosok kiváló katonák, háború esetén a gyalogos vámpírhadtest egyik gerincét képezik. A család alapító atyja Thorseg Nebelturm, aki a legendák szerint egy angyaltól tanult kovácsolni. Családfő: Lothar von Nebelturm Jelkép: Üllő, Szellemorchidea Jelmondat: "A Nebelturm pengét nem kell élezni." Schwarzjäger Technológiailag fejlett család, szakterületük az íjkészítés és a vadászat. A vadászösztön nagyon erős a család tagjaiban, így néha az erős embereket vagy tündéket is hajlamosak prédánk tekinteni, ami sok diplomáciai zűrt eredményezett már. Számszeríjuk egyedülálló fegyver, mely képes a vastag páncélok átütésére is. Harcokban a rejtőzködést preferálják. Az alapító atya neve Ernst Schwarzjäger, aki legyőzte a Kísértet-szigetek melletti tengeri kígyószörnyet, a Jormungandr-t. Koponyája ma is megtekinthető a Schwarzjäger család tornyában. Családfő: Julia von Schwarzjäger Jelkép: Számszeríj, Szarvasagancs Jelmondat: "Egy Schwarzjäger mindig leteríti a prédáját." Nachtraben Rendkívül titokzatos család, akik a mágia rejtelmeiben jártasak. Sokan nincsenek is teljesen tisztában a létezésükkel. A vezetőjük egy viszonylag fiatal férfi, arcát viszont a családtagjain kívül senki sem látta még. Mágiában elért kutatásaik a legjelentősebbek, a Rotmantelekkel közösen kutatják az "átok" eltüntetésének módját. Alapító atyjuk Eik Nachtraben, aki tudott a hollókkal beszélni, és mindig egy rajnyi követte őt. Harcosaik kiváló csatamágusok. Családfő: Johannes von Nachtraben Jelkép: Körbe írt háromszög, Holló Jelmondat: "Ne emeld fel a leplet! Ne mutasd meg az ajtót! Ne oszd meg az álmot!" Blutstern Kifejezetten békés vámpírok, akik az építészet mesterei. Mivel közel van a tornyuk Hellenburghoz, és az emberek hamar felismerték a jó építészeti készségeiket, ők építették a hellenburgi régi katedrálist, valamint Abaddón pusztítása után a teljes város újjáépítésében is segédkeztek. Gyakorlatilag az összes vámpír épület az ő nevükhöz köthető. Az alapító atyjuk Heinrich Blutstern, aki egymaga építette az összes család tornyát. Katonaságuk elenyésző. Családfő: Peter von Blutstern Jelkép: Véső, Vörös borostyán Jelmondat: "Az örökkévalóságnak építünk." Neulander Barátságos vámpírok, területük a fajok közti diplomácia. Alapító atyjuk, Brand Neulander a legendák szerint egymaga állt ki az egyház követeivel szemben és mentette meg a vámpírokat a Szakadás utáni zűrzavaros időkben. Főképp diplomáciai érinthetetlenségükre támaszkodnak, azonban csatában képesek megvédeni magukat ügyesen használt párbajtőreik és idomított sólyom vagy sárkánygyík kísérőik segítségével. Családfő: Simon von Neulander Jelkép: Sárkánygyík, Sólyom Jelmondat: "A szavak párbajának vesztese rosszabb sorsra jut a halottnál" Schwarzritter Egy viszonylag újonnan fontossá vált család, akiknek a feladata a mocsárban is mozgóképes lovak tenyésztése. Ezek a lovak vékonyak, széles patájúak és könnyed mozgásúak. Az alapítóatya, Franz Schwarzritter volt az, aki az egész tenyésztési folyamatot elkezdte, és így lehetővé tette a vámpírok számára a gyors mozgást a mocsáron belül. A Randläufer családdal kifejezetten jó a kapcsolatuk, hiszen ők látják el őket lovakkal. Katonaságuk a vámpír hadsereg nehézlovasságát alkotja. Családfő: Halbjörn von Schwarzritter Jelkép: Ló, Patkó Jelmondat: "Erős ló és erős akarat az, amely naggyá teszi a lovast"

Rotmantel Egy igen régi család, akiket vérvörös palástjukról messziről fel lehet ismerni. A család szakterülete az orvoslás, ugyanakkor az évek során nagyban elkorcsosult így leggyakrabban az élőkön való kísérletezés, mutációk és torzulások okozása a figyelmük központja. Ennek ellenére példátlan mértékben ismerik a test működését, így fájdalmas gyógyászati eljárásaik szinte mindig sikeresek. Az alapító atya, Georg Rotmantel munkája akkor lett elismerve, amikor tudását felhasználva egyetlen tűszúrással megbénított egy kifejlett férfi óriást. Családfő: Hannes von Rotmantel Jelkép: Fogó, Vipera Jelmondat: "A tudás ára a fájdalom." Dunkelwald Szintén ősi család, feladatuk a faművesség. Általában elég mordak, és számtalan díszes fafüggő, faragvány található páncéljukon. Jellemző még a fejsze és csatabárd is, mint fegyver. Alapító atyjuk, Erich Dunkelwald nagyobb fejszét forgatott, mint ő maga és állítólag két vágásból ki tudott dönteni egy fát, mérettől függetlenül. Ez a fejsze ma a tornyuk nagytermében látható. A vámpírok fabútorait ők gyártják, ezek gyakran elkerülnek az emberekhez is. A mostani vezető, Heinrich, inkább a faragásban járatos, és a Hellenbugi tanácsterem ajtaját, amely minden faj között híres, is ő készítette. Háborúban szintén részét képezik a vámpír gyalogságnak, gyakran portyázó műveleteket bíznak rájuk. Családfő: Heinrich von Dunkelwald Jelkép: Balta, Kőrisfa Jelmondat: "Hozzánk szól a fejsze minden csapása." Schattenstahl A ritka veroniai fém, a feketeacél kizárólagos kifejtői, a vámpírok bányászai. Maguk a vámpírok ritkán bányásznak, kifejezetten kiterjedt rabszolga állományt tartanak fent, valamint a Rotmantelek megrontottjainak egy része is az ő bányáikban dolgozik. Az alapító atya, Georg Schattenstahl volt az első, aki rájött, hogy hogyan lehet a feketeacél ércét feldolgozni. Családfő: Brunhild von Schattenstahl Jelkép: Csákány, Denevér Jelmondat: "Vér és verejték hozza felszínre a jó ércet." Randläufer A vámpírok futárai, feladatuk a családok közötti kommunikáció fenntartása. Feladatukat nagyon komolyan veszik így igen gyakran támadnak útjukba kerülő emberekre, az üzenet veszélyeztetése ürügyén. A legtöbb toronyban él néhány belőlük, hogy gyorsan tudjanak üzenni, ha kell. Az alapító, Edgar Randläufer állítólag képes volt két óra alatt Veronia bármely pontjára eljutni. A mostani vezetőről, Guidoról keveset tudni, de aki látta, az szigorú és határozott férfinak írta le. Háború alatt a vámpírok felderítői és hadügyi futárjai. Családfő: Guido von Randläufer Jelkép: Szárnyak, Ezüstszirom Jelmondat: "A szélnél csak egy Randläufer fut gyorsabban." Finsterblut A vámpírok legteteje és legalja, gyakran a családok láncos kutyái gúnynéven emlegetik őket. Fizikailag a csúcsán vannak annak, amelyet egy vámpír elérhet így feladatuk a rendfenntartás és hadviselés, a vámpír sereg legnagyobb részét a Finsterblutok adják. Ennek ellenére meglehetősen lenézik őket a család tagjaiban megtalálható túlzott agresszió és bestiális viselkedés miatt. Az alapító atyjuk, Mark Finsterblut a legendák szerint minden eddig élt vámpír között a legjobb harcos volt. A mostani vezető, Erich pedig kíméletlenségéről vált híressé. Elvi okokból ellentétben állnak a Neulanderekkel. Családfő: Erich von Finsterblut Jelkép: Kard, Farkas Jelmondat: "A vér fiai között vérrel vívsz békét."

A vámpír családok és a neveik:

Veronia területén tizenkét darab elfogadott család létezik, melyek mind megtalálhatóak a faj leírásánál. A Család, mint kifejezés csalóka, sokkalta inkább nemzetségekről, törzsekről beszélhetünk, mint klasszikus értelembe vett famíliákról. A legtöbb átlagos vámpír három névvel rendelkezik, egy a keresztnév, egy a Titkos Családnév, egy pedig a Nemzetségnév. Példaként itt van pár név, s egy kis leírás a fellelhető különbségekről a három esetben.

• Lothar von Nebelturm, Nebelturm családfő
  
  Mindössze egyetlen vezetéknévvel rendelkezik Lothar, ugyanis egyenesági tagja a nemzetségnek, s emellett még a Nebelturm CSALÁD tagja is. A von elhagyható. Későbbiekben kitérek arra, hogy miért is hasznos, hogy nincs több név a "valódi családtagoknál". Családfő státuszba CSAKIS olyan kerülhet, aki a családnevet viseli, ergo valódi leszármazottja a családnak. A beházasodás lehetséges, ilyenkor elhagyja a beházasodott nő a Titkos vezetéknevet, s papíron lehetősége van a családfői szerep elvállalásában, de ez egy kifejezetten ritka eset, s nem sok precedens van rá.
  
  
• Friedrich Regis von Nebelturm, lovászfiú
  
  Friedrich csakúgy a Nebelturm nemzetség része, mint mondjuk Lothar, ám nem az egyenesági család tagja, éppen emiatt pedig a hivatalos vezetékneve Regis. Erre a vezetéknévre viszont emberek között nincs szüksége, s éppen emiatt von Nebelturmként fogja bemutatni magát egy olyan személynek, aki nem a nemzetség tagja. Ez nem csak egyértelműsíti az ember számára, hogy melyik nemzetségből való (Elvégre jó eséllyel ennyi lesz csak fontos egy Déli vagy Északi számára), rangját és feladatát is jól elrejt. Éppen emiatt nehéz is kiismerni azt, hogy ki lehetett Friedrich családtagja a városon belül, s emiatt nem lehet annak jelentős esélye, hogy talán felkutassák őket.
  
  
• Alexander (Kuch) von Nebelturm, kitaszított vámpír
  
  Alexander valamilyen bűnt követett el a nemzetség ellen, aminek is hála kitaszították a családból. Elvesztette a jogot, hogy rendelkezzen saját vezetéknévvel s a családtagjai jó eséllyel nem néznék jó szemmel, ha a vezetéknevüket használná, ezért Nebelturmként mutatkozhat be. A kitagadással elvész a jog a saját névtől.
  

Mi is hát az előnye annak, hogy lényegében az emberek az esetek többségében csakis a kereszt és a nemzetség nevet ismerik a vámpírnak? Legyen Lothar, Friedrich, Alexander, a bemutatkozásból senki se fogja tudni a rangot a családon belül. Egy von Nebelturm ugyanúgy lehet egy jelentéktelen szolga, mint egy tanácstag, így pedig kétszer is meggondolják az emberek, hogy érdemes-e kikezdeni a vámpírral. A fontos dolgok mások orra alá kötése sosem volt a vérszívók szokása.

Vámpírok és a házasság

A házasság keresztény szokásoknak ellentmondóan nem „Isten színe előtt” történik, hanem a vér szentségében. A vámpír kultúra minden porcikáját átlengi az utóbbi folyadék tisztelete, s a házasságnál sem más ez. Egy tipikus esküvőn az arra meghívott családtagok és egy tanácstag vesz részt. A tanácstag egyfajta társadalmi szerződésként vezeti fel a két vámpír egyesülését, amit aztán a spirituális egyesülés is követ, egy rövid szertartás formájában, ahol a két vámpír egy-egy vékony vágást ejt a másik tenyerén, aminek vére pedig egy kupába folyik. Ezt a kupát öntik fel borral, s végül ahogy elfogyasztja a vért a fiatal pár, spirituálisan egyként kezelendőek, immáron házasok. Ez az egyetlen bevett formája a vámpír-vámpír vérfogyasztásnak, s éppen emiatt szentsége megkérdőjelezhetetlen. A családtagok ezután jó szerencsét kívánnak a házasodott párnak, s egy mulatság veszi kezdetét. Ideális esetben a mulatság másnapján esik meg a Vérfakasztás ünnepe, mely a női vámpír szüzességének elvesztését foglalja magába, s az elvégzett aktus (És tisztaság) bebizonyítása végett ki kell terítenie a friss családnak a vérfoltot tartalmazó lepedőt. Szokás szerint harmadnapra ennek örömére a mulatságra meghívott személyek ajándékokat hoznak a menyasszonynak. Rettenetes szégyen, ha valaki nem helyezi ki a véres lepedőt a háza elé. Az idők ezóta változtak, s inkább csak a kulturális vonzat miatt fontos ez, nem a „Tisztaság” bebizonyítására. Speciális helyzetnek minősül az, ha egy vámpír és ember házasodik. Ilyenkor a vámpír szokásoknak megfelelően kell eljárni, ellenben a vámpírnak nem kell megvágnia a kezét, s csakis az emberi hitves köteles vért adni a pohárba. Ez azt szimbolizálja, hogy párként mindig biztosítani fogja a friss vér szükség esetén, s azt is, hogy nem tör párja életére. (Sok vámpír ezt már degradálónak tartja, s nem hajlandó így végezni a szertartást. Ilyenkor a kapcsolat nem elfogadott, ám ez nem igazán jelent semmilyen szégyent sem a pár számára).

Ehhez kapcsolódóan érdemes megemlíteni, hogy régen szokásban volt két hitvest is tartania egy vámpír férfinek: Másik felét, a vámpír nőt, s Vérhitvesét, aki egy emberi sorokból vett nő volt. Ezt mostanság már nagyon kevesen tartják, s csakis a konzervatívabb családok soraiban vannak rá példák (Finsterblut, Rotmantel), ahol továbbá a Vérhitves szerepe inkább hasonlít rabszolgáéhoz, mintsem valódi feleséghez.

A vámpírok talán a leginkább eltérő faj a különböző, ismert dark fantasy történetekből. Szembejöhetnek ismerős elemek, mint a napfény gyilkos hatása vagy a vérivás, ám jelentős különbségek is, mint a harapás útján szaporodás hiánya vagy a halandóság.

Mit is kell tartalmaznia egy vámpír előtörténetnek?

Név: A karakter neve. A vámpírok keresztnevei germán, holland vagy norvég eredetűek, családnevük pedig a választott vámpírcsalád közösen viselt neve. Ezekről fentebb részletes leírás olvasható, de a játszható kasztjaik is eligazítanak ilyen téren.
Faj: A karakter faji hovatartozása, értelemszerűen ide 'Vámpír' kell kerüljön
Frakció: Az a hatalmi csoport, melybe karakter tartozik. Ez lehet az adott vámpírcsalád, lehet a déli emberkirályság vagy független is, amennyiben kitaszított vagy szakadár vámpírról van szó
Kaszt: A vámpíroknak jelenleg hét családja választható, mint játszható kaszt.

• Nebelturm - A vámpírok kovácsai, nehézpáncélos harcosok akik felszerelésük erejére és mágikusan idézett ködre támaszkodnak a csatában
  
• Schwarzjäger - A vámpírok vadászai, csatában rettegett számszeríjukra és árnyakból alakított csapdákra és botlókötelekre támaszkodnak.
  
• Nachtraben - A vámpírok mágusai, az ébenszínű éjláng és az árnyak manipulálásának mesterei, valamint a retteget emlékezettörlő Feledés használói
  
• Rotmantel - A vámpírok orvosai és képzett vérmágusok, ellenfeleiket saját testük befolyásolásával és precíz csapásokkal győzik le.
  
• Neulander - A vámpírok diplomatái, általában kerülik a csatát de harcban sem elveszettek, gyors, elegáns párbajtőrük és idomított sólymaik agy sárkánygyíkjaik hatékonyan védik meg őket
  
• Schwarzritter - A vámpírok lovasai, hátasuk nyergében igazán veszélyesek, de ha az kell nehéz lándzsáikkal talpon is megállják a helyüket
  
• Finsterblut - A vámpírok katonái, a harc mesterei, akik puszta fizikai erejükre és sebességükre, valamint emberfeletti állóképességükre hagyatkoznak, hogy bármilyen ellenféllel felvegyék a harcot
  

Érdemes figyelemmel tartani, hogy a vámpírok minden kasztja nehézpáncélos. Képességeikről bővebben az Ismertetők fórum Játszható Kasztok és Képességek alfórumában, azon belül a Képességek alfórumban található leírás
Nem:A karakter neme (Férfi vagy Nő, fiatal karaktereknél a Fiú vagy Lány is elfogadható)
Kor: A karakter kora; a vámpíroknál fontos kiemelni a lassabb öregedés miatt, hogy a tényleges kort kell ide írni, nem a külső jegyekből becsülhetőt.

Kinézet: A karakter külső leírása, szemszín, hajszín, testmagasság, öltözködés. Érdemes előbb egy megfelelő avatar képet keresni és az alapján megírni a leírást a későbbi zűrzavar elkerülése végett.

Jellem: A karakter jellemének leírása. Miket szeret, miket nem szeret, hogyan viselkedik a mindennapokban, hogyan veszélyben vagy ingerülten. Mi motiválja, mi tántorítja el. Minél részletesebb, annál könnyebb a mesélőknek bevezetni az oldal kalandjaiba.

Előtörténet: Egy elbeszélés legalább 1000 szó terjedelemben, amely bemutatja a karakter életét azelőtt, hogy a játék elkezdődne számára.
Néhány támpont a vámpír előtörténetekhez:

• A vámpírok családi háttere a klasszikus középkori viszonyokat idézi. A vámpírcsaládokban létezik egy nemesi réteg (általában a főcsalád tagjai), egy középosztály, akik a kézművesek és egy szegényebb réteg, akik főleg szolgák és kisegítők. A játszható vámpírok a tornyokban születnek és ott is nőnek fel a körülményektől függően.
  
  
• A vámpíroknál létezhet családok közötti keveredés, azonban a kevert vámpír tulajdonságaiban mindig az egyik, prominensebb szülőjére hasonlít. Így pl. egy Rotmantel és egy Nachtraben vámpír közös gyermeke vagy Rotmantel, vagy Nachtraben inkább, elenyésző mértékben örökölve a másik család tehetségéből. Az ilyen vámpírokat általában törvényességen kívül fattyaknak nevezik és főképp a legalsó, szolgák rétegében találnak helyet maguknak.
  
  
• Vámpírnak és embernek lehet közös gyermeke, az Átok azonban dominánsan öröklődik, így az utód mindig vámpír lesz.
  
  
• Veroniai Idő Szerint 817-ben az északi és déli emberkirályságok felsorakoztak egy döntő ütközethez, amely tizenöt éve elhúzódó háborújukat volt hivatott lezárni. A vámpírok a hellenburgi zsinati küldöttek ajánlatát elfogadva dél oldalán vettek részt az ütközetben, azonban a helyi katonák beszámolója szerint az nem várt módon alakult. A seregek felsorakozása után a Sötét Apostolnak nevezett, mérhetetlen erejű nekromanta seregnyi élőholtja harmadik félként csatlakozott be a háborúba, amely végül összefogásra késztette az összegyűlteket. A vámpíroktól főképp Finsterblut, Schwarzjäger és Nebelturm csapatok képviseltették magukat, veszteségeik szerencsére nem voltak súlyosak.
  
  
• Veroniai Idő Szerint 819-ben a vámpírcsaládok jó része, köztük elsőként a Nachtrabenek a mélységi Erborosh befolyása alá kerültek és egy nagy szabású mágikus esemény lebonyolításába kezdtek, amelyet Fakó Napkeletnek neveztek. A terv első lépése során a kevés tiltakozó vámpírcsaládon kívül minden vámpírtorony a levegőbe emelkedett, egyfajta hadüzenetet állítva az alattuk terpeszkedő világ ellen. A terv további lefolyása feltételezhetően a teljes vámpír faj behódolása lett volna a mélységinek, aki így hihetetlen erőt ad nekik Veronia meghódításához, ám végül sosem derült ki ténylegesen. Az északi Egyház Ordo Malleus néven emlegetett keresztes rendje megostromolta a Dornburg vámpírcsalád lebegő tornyát, miközben Johannes von Nachtraben nagyúr elméjét egy rejtélyes egyházi segítő megtisztította Erborosh befolyásától. A vámpírmágusok feje módosította az elképzelést bonyolult, soklépcsős tervet eszelt ki a mélységi elpusztítására, amely végül magában foglalta az arkangyal Abaddón (nem szánt) megidézését. Az angyal sárkány alakban elpusztította a Dornburg tornyot, a benne rejtőző Erborosht és minden Dornburg vámpírt, ami után a vámpírok kapituláltak és tornyaikat visszahelyezték eredeti pozíciójukra. A Fakó Napkeletben nem vettek részt a Neulander, Finsterblut, Nebelturm és Schwarzritter családok.
  
  
• Ugyanezen évben, nyolcvan nappal később Abaddón szent küldetésképp csapást mért Veroniára és annak kétharmadát felégette. A sárkány alakban tomboló arkangyalt napok után végül a legendákból ismert Azrael kardja állította meg, miután Veronia lakosságának egyharmada a lángokba veszett, másik egyharmada pedig megsérült vagy megnyomorodott. A vámpírok tornyai kifejezetten nagy csapást szenvedtek, így a Harag Napja (Dies Irae) néven emlegetett esemény őket igen súlyosan érintette.